2018. július 7-től november 4-ig tekinthető meg Budapesten a mára ikonná vált Frida Kahlo műveiből rendezett kiállítás. A tárlat szervezője a Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria. A mexikóvárosi Museo Dolores Olmedo, valamint egyéb jelentős mexikói gyűjtemények jóvoltából több mint harminc Frida Kahlo-festmény és grafika érkezik Budapestre. A válogatás – melyben a művész védjegyévé vált önarcképei mellett szerepelnek olyan jelentős művek is, mint az első vászonfestményeinek egyike 1927-ből, valamint életrajzi ihletésű képek, portrék, szimbolikus tartalommal telített alkotások, rajzok, illetve fotók – betekintést enged Frida Kahlo szuggesztív, ám testi és lelki gyötrelmekkel teli belső világába, valamint az általa megélt és újrateremtett, mitikus valóságba - írja a Magyar Nemzeti Galéria honlapja. Frida Kahlo, a fájdalom festője A tragikus sorsú festőnő hatévesen járványos gyermekbénulásban betegedett meg, jobb lába deformálódott. 1925-ben, 18 éves korában pedig súlyos buszbalesetet szenvedett, amelyben gerince sérült.
Élete végéig fájdalmai voltak, fűzőt és gyógycipőt viselt. Számos műtéten esett át, a lába elüszkösödött és végül le kellett vágni. Ugyanezen okok miatt, gyermeke sem születhetett. Férje, akit bár végzetesen szeretett, folyton megcsalta (egyszer a tulajdon nővérével is) és rengeteg fájdalmat okozott neki. Az élet nem mindig bánt kegyesen vele, de ő soha nem adta fel, mindig új erőre kapott és az életben ért fájdalmait a festményeiben dolgozta fel. Képei teljesen őszinték és nyíltan felvállal bennük mindent, nem ködösíti az érzelmeit, csak a nyers valóságot mutatja, éppen ezért, az önéletrajzi képek néha fájdalmasan őszinték és szomorúak. Rengeteg motívumot használ, és ha nem olvasnád mellé a háttértörténetet, valószínűleg meg sem értenéd, miről szólnak a képei. Azonban a többi csendélet vagy portré határtalanul vidám, színes és szórakoztató, teljesen máshogy ábrázolja a valóságot, meg se próbálja utánozni, lefesti egyfajta egyedi és megfoghatatlan módon. A kiállítás végére, ha eddig még nem is, szívből meg fogod szeretni és ki fogod ismerni Fridát, hiszen a kiállítás vége felé rengeteg hanganyag, videó és levél lesz látható, ami még közelebb hoz hozzá és a művészetéhez.
Hónapokra gipszfűzőbe kényszerült és több mint 20 fájdalmas műtétet hajtottak végre rajta, melyekkel életét sikerült ugyan megmenteni, ám később mégis kerekesszékbe kényszerült. Ráadásul jobb lábát is amputálni kellett a halála előtt. Művei - élethelyzetéből adódóan - erőteljesen ábrázolják a fájdalmat, a szenvedést és a kiszolgáltatottságot. Mivel szinte teljesen járóképtelen volt, fenmaradt festményeinek mintegy harmada önarckép. A festőnő amellett, hogy a mexikói forradalom nagy festőjének, Diego Riverának a felesége volt, számos különc szokásával és biszexualitásával is felhívta magára a figyelmet. Kommunista volt, állítólag Trockij is a szeretői közé tartozott, akit Sztálin Mexikóvárosban öletett meg. Műveit halála után sokkal többre értékelik, mint életében valaha. Frida a 20. század végi feminista mozgalmak egyik legnagyobb hőse lett, így az 1980-as, 90-es években valóságos Frida-kultusz bontakozott ki Mexikóban és külföldön is. A feministák azért tudtak ennyire azonosulni munkásságával, mert ő volt az első festő, aki leplezetlenül ábrázolta a női testet, a szexualitást, és olyan élményeket, melyeket csak a nők élhetnek át.
1929-ben, mindössze huszonkét évesen kelt egybe Diegóval, tíz évvel később, 1939-ben elvált tőle, majd egy évre rá, 1940-ben decemberében újra összeházasodott vele. Szinte gyermeki rajongással csüngött az imádott férfin, aki, bár szerette feleségét, nem tudott gátat szabni temperamentumának, és folyamatosan megcsalta. A legnagyobb fájdalmat az okozta Fridának, amikor rájött, hogy Diego Frida kedvenc húgával, Cristinával is szerelmi kalandba bonyolódott. Szerelmei A tárlaton röviden szó esik majd Frida szerelmeiről is. A testiség Frida Kahlo számára "az élet szeretetét, egyfajta elemi ingert" jelentett – ahogy első nagy szerelme fogalmazott. Bár sokat szenvedett férje, a rajongásig imádott Diego Rivera vérbő természete miatt, mégis élete végéig kitartott mellette. Ettől függetlenül időről időre hosszabb-rövidebb szerelmi kalandokba bocsátkozott. A szeretők sorából kiemelkedik a magyar származású Nickolas Muray, aki Kahlo életében talán a harmadik legfontosabb férfi volt az apja, Guillermo Kahlo és a férje után.
míg ha elővételben veszed, sorban állás nélkül bejutsz, ami előnyös, hiszen a Budapestre érkező turisták háromnegyede szintén ott tódul. A kiállításon egyébként több mint harminc festménye és grafikája szerepel, illetve rengeteg saját emléktárgya, ékszere és műkincse. A festmények közül rengeteg a portré, az önarckép, a csendéletkép, illetve jó sok önéletrajzi ihletésű kép is van, többek között: A törött oszlop, a Remény nélkül és az Egy pár kicsi szúrás. Éppen ezért, aki nem tud túl sokat róla, a munkásságáról és az akkori történelmi eseményekről, illetve nem látta a filmet (ami ezek után KÖTELEZŐ! ), ki ne hagyja a festmények melletti leírásokat, illetve a kiállítás elején található hosszú falat, ami párhuzamosan mutatja be életének és az akkori időknek főbb eseményeit. Ahogy a falat végigolvasod, már elkezdesz együtt érezni Fridával, elkezd magával ragadni a személyisége, és ahogy nézed a képeit és olvasod hozzá a szöveget, szinte teljesen átéled, amit ő. Gyermekkorában buszbaleset érte, és a gerince több helyen eltört.
Édesanyja speciális festőállványt készíttetett neki, így ágyban fekve is tudott dolgozni. Formális művészeti oktatásban korábban nem részesült, ezért a tudását önképzéssel szerezte. Első modelljei családtagjai, barátai, szomszédai voltak. A portrék elősegítették Frida Kahlo festői útkeresését, és technikai tudását is tökéletesíthette általuk. A fájdalom poézise című szekció a képpé alakított szenvedésről, a testet gyötrő kínok kivetítéséről, feloldásáról szól. Frida Kahlo kisgyermekkorától élete végéig testi fájdalmakkal küzdött. Egy vírusos betegség miatt hétéves korában maradandóan károsodott a jobb lába, majd tizennyolc évesen súlyos buszbalesetet szenvedett. Frida Kahlo vágyott arra is, hogy életet adhasson egy Diego Riverával közös gyermeknek, ám sérült medencecsontja miatt képtelen volt kihordani magzatot: három gyermekét is elvesztette. A festés segített neki abban, hogy testi-lelki fájdalmát legyűrve feldolgozza az őt ért traumákat. A kiállítás harmadik egysége Frida és Mexikó kapcsolatát tárja a látogatók elé.