Pénzt megpróbálhatnak átcsoportosítani, de ez nem ilyen egyszerű: az orvosok, nővérek nem fognak ennyi pénzért elmenni dolgozni vidékre. Sinkó úgy látja: őket egy darabig itthon tartották a családi kötelékek, a paraszolvencia vagy a magánrendelés, de ha most azt látják, nincs már semmilyen perspektíva az egészségügyben, akkor inkább Németországba vagy Angliába mennek a többiek után. Miért kell felforgatni a rendszert? Kórházátalakítós déjà vu A mostani tervek kísértetiesen hasonlítanak a sokat átkozott, SZDSZ-es Molnár Lajos minisztersége idején végrehajtott átalakításokhoz. Akkor is térképek és listák készültek a megyék lakosságszámáról, a kórházak területi eloszlásáról, a bezárásra ítélt és a kiemelt támogatást kapó súlyponti kórházakról. Az egészségügyi minisztériumban készült "kapacitástérképek" alapján a regionális egészségügyi tanácsokban zajlott az egyezkedés. Az egész átalakítást viszont megakadályozta, hogy őrült lobbizásba kezdtek az MSZP-s polgármesterek, akik néha még a Fidesszel sem átallottak szövetkezni, hogy megvédjék kórházukat.
A BETHESDA GYERMEKKÓRHÁZ ÉS AZ UZSOKI UTCAI KÓRHÁZ EGYÜTTMŰKÖDÉSE - video dailymotion
Az egyes betegségek ellátásért járó OEP-támogatás (HBCS) összege ugyanis lényegében 2007-2008 óta nem változott. Mivel ez már rég nem fedezi az egyes beavatkozások valós költségét, a kórházak az ilyen vattabetegek után felvett pénzekből próbálják ellátni a súlyosabb eseteket. Ha a kórházak tényleg megkapnák az ellátás valós költségét, akkor csak azzal foglalkoznának, ami a dolguk. Az egyszerűbb esetek el sem jutnának a kórházig, a háziorvosok és a szakrendelők látnák el ezeket a betegeket. Ez a rendszer azonban ma még gyenge lábakon áll, ezért nem lehet egyik napról a másikra ide irányítani a betegeket, mondta Sinkó Eszter. A kiszivárgott tervekből annyit tudni, hogy a kormány is felimerte ezt a problémát. Nem fogják finanszírozni azokat a más formában elszámolni próbált beavatkozásokat, amelyeket például egynapos sebészet keretében is el lehet végezni. Az ilyen beavatkozások számát ráadásul nem korlátoznák, azaz az OEP más műtétekkel ellentétben minden ilyen operációt kifizetne a kórházaknak vagy a szakrendelőknek.
Rácz szerint azonban egy dolog az ágy és a finanszírozás, sokkal nehezebb a helyzet a humánerőforrással. Ma bizonyos ügyeleteket csak úgy tud megoldani ennyi kórház a megyében, hogy egy-egy hiányszakma képviselőjének számító aneszteziológus vagy radiológus itt is-ott is ügyeletet vállal. Ebből az a teljesen képtelen szám jön ki, hogy egy orvos egy nap 30 órát dolgozik. Rácz szerint az ellátás racionalizálásával ezt ki lehet majd küszöbölni - ha egy helyen koncentrálják ezeknek a szakmáknak a képviselőit. A vattabetegektől kellene szabadulni Sinkó Eszter szerint abban is lenne ráció, hogy a jelenleginél jóval kevesebb beteget lássanak el a kórházakban akkor, ha meg tudnák erősíteni a háziorvosi rendszert és a szakrendelőket létszámmal, szakszemélyzettel és forrásokkal. Ha az érdekeltségi rendszert átalakítanák, a 42 ezer aktív ellátást végző ágy akár 20 százalékát is meg lehetne spórolni. Sok páciens ugyanis ma csak úgynevezett "vattabeteg": azért veszik fel és fektetik a kórteremben, hogy az intézmény megkapja az utánuk járó támogatást.
A nagy nekibuzdulásnak az lett a vége, hogy az országban csak három kórházat zártak be, és 31 helyett 39 súlyponti kórház lett. Az aktív ágyak 25 százalékát megszüntették. A jelenlegi kórházi rendszer egyik legnagyobb problémája, hogy hatalmas adósságot halmozott fel az elmúlt években. Tavaly év végén több mint 70 milliárd forintra rúgott a kórházak adósságállománya, amelynek rendezésére az államtitkár ígéretet tett. Zombor Gábor tavaly a Világgazdaságnak azt mondta, hogy 60 milliárd forintot különítettek el a kórházak konszolidációjára a költségvetésben. Lehet, hogy még ennél is több pénzre lesz szükség. A kormány célja ugyanakkor, hogy áprilisban tiszta lappal indulhasson minden intézmény. Az új rendszerben pedig a kórházak nem termelhetnek adósságot. Zombor Gábor így fogalmazott: Az intézményvezetők nemcsak szélesebb körű jogosítványokat kapnak, de nagyobb felelősséget is, hogy ne legyen lejárt tartozásuk. Vagyis a kórházaknak ezentúl ki kell fizetniük minden számlát, vagy végső esetben elbocsátásokkal, ágyleépítésekkel, osztálybezárásokkal kell spórolniuk.