A gyerekeket kötelező kihagyni a megcsalás feldolgozásából. Természetesen ha a gyermek is érez valamit abból, hogy apa és anya között nem jó valami, a kérdéseire érdemes a korának megfelelően válaszolni. De ezzel ne tegyünk rá nagy terheket! Annyit lehet például mondani, hogy "apa és anya most éppen nincsenek jóban, de dolgoznak azon, hogy újra szeretni tudják egymást! " Egy gyereknek sokszor éppen elég ennyi! Ha majd nagyobb lesz és érdekli, úgyis megtudja majd a részleteket, hogyha arra szükség lesz. A megcsalás feldolgozására idő kell! Ezalatt ne kövessünk el olyan hibákat, amelyek megnehezítik azt, hogy békében és szeretetben feldolgozzuk a megcsalást.
Vajon milyennek lát engem a párom? Mit teszek azért, hogy jó férj/feleség legyek? Tudom azt, hogy mivel szerzek neki örömöt? Mire vágyik a párom? Mi az, amit nem adtam meg? Mi az, amit én nem kaptam meg? Hogyan alakulhatott ki az a helyzet, hogy megcsalt emberré váltam? Ezek és más hasonló kérdések megválaszolása segítenek meglátni, hogy mi is felelősek vagyunk. Ha fel tudjuk vállalni a magunk részét párkapcsolatunk megromlásában, akkor már csak egy lépés választ el attól, hogy helyre is tudjuk hozni azt. Amikor őszintén el tudjuk fogadni, hogy ketten jutottunk el a hűtlenségig, amikor belátjuk, hogy mindketten hozzájárultunk valamivel, majd az okokat feltárjuk és megértjük, akkor ketten képesek lehetünk kilábalni is a hullámvölgyből. Megcsalás után egy felfelé ívelő szakaszban nemcsak párkapcsolatunk nyerhet, de személyiségünk is gazdagodhat a sok új tapasztalás által, önmagunk és párunk jobb megismerésével. Saját önbecsülésünkről se feledkezzünk meg! Az önvizsgálat célja nem az önmarcangolás, csupán egy békés szembenézés önmagunkkal.
De oka lehet egy hűtlen apa és egy tűrő anya családi mintája is. A megcsalt fél nem tudja a helyzetet megoldani, mert az anyjától sem látott erre mintát. (Pontosabban arra látott mintát, hogy hogyan kell eltűrni egy ilyen partnert. ) Tanult tehetetlenség: megszokja, hogy nem tud mit tenni, és ezért nem is próbál már semmit változtatni. Ő ilyen, nem fog változni – akkor terápiára sincs szükség. 3) Vannak, akik áldozat-, mártírszerepet vesznek fel. Panaszkodnak, siránkoznak a történtek miatt. Ennek célja lehet az a játszma, hogy a megcsalt fél felhívja magára a figyelmet, a másik megszánja és visszatérjen. 4) Vannak, akik a társukat (aki ugye hűtlen volt) kezdik el támadni, bántani. Ennek a viselkedésnek a célja a saját felelősség áttolása, a kezeletlen sérelmek megtorlása. Aki így jár el, sokszor lekicsinyli a társa bocsánatkérési, helyrehozási erőfeszítéseit. 5) Vannak, akik elkezdenek könyörögni és rámászni a társukra. Ez valójában egyfajta tehetetlenség következménye, amikor a megcsalt fél mindent megpróbál megtenni azért, hogy ne veszítse el a társát.
Természetesen egyértelmű, hogy ez a hűtlen férfi vagy nő számára nem vonzó. Olyan társat szeretünk, akinek lehetősége lenne mást is választani, de végül mi vagyunk a vonzó befutók. Szeretjük azt megélni, hogy megküzdöttünk a társunkért. De vajon mit tudunk tenni, ha megcsalt a társunk? Hogyan hozhatjuk ki a legjobbat a helyzetből? Hogyan kezeljük a párunkkal a konfliktusainkat? Erről szóló minikönyvemet most máris letöltheti. Mit csinál rosszul sok pár a megcsalás után? Néhány gondolatomat megosztom most erről: A megcsalás feldolgozásának 2 fontos tényezője Mi az a 2 tényező, ami nagyban meghatározza, hogy hogy sikerül egy megcsalást feldolgoznia valakinek? Két dologtól nagyon függ, hogy hogy sikerül egy megcsalást feldolgoznia valakinek. Végeleges döntés! A megcsalás feldolgozásában jelentősége van annak, hogy mennyire sikerül a hátlen félnek végleges döntést hoznia a megcsalással kapcsolatban. Hogy mit jelent ez? Ha ő úgy dönt, hogy válás mellet, szakítás mellett dönt, akkor az egy végleges döntés.
És ilyenkor valójában nem csak a megcsalás ténye fáj neki, amit a saját kapcsolatában él át a jelenben, hanem az is fáj, amit a múltban élt át. Akár a korábbi kapcsolataiban, akár gyerekkorában. Amit zárásként tudok javasolni, hogy türelem, türelem, türelem, rózsát terem. A megbocsátáshoz idő kell mindkét fél részéről. Ezért nagyon fontos, hogy türelmesek legyünk a párunkhoz is, illetőleg magunkhoz is. Sok erőt kívánok a megbocsátáshoz!
A megcsalás utáni megbocsátás témáját 5 részre érdemes bontani, ha meg akarjuk nézni, miért is olyan nehézkes a megbocsátás, illetve, hogy mit lehet ezzel tenni? 1) Megcsalt félként sikerült feldolgozni? Az első dolog, amit meg kell néznünk, hogy megfelelően sikerült-e feldolgozni a történteket. A megcsalás feldolgozása hosszabb ideig is eltarthat. Hetekig, hónapokig, akár évekig. Ha ezt az időt megadjuk magunknak és a párunknak ilyenkor, akkor meg tudunk élni minden olyan fontos érzést (kérdések feltevése magunknak, a párunknak, bosszú érzése, harag érzése, csendes beletörődés, önvád, stb. ), aminek ilyenkor teret kell engedni. El kell gyászolni a történteket! Ha túl gyorsan akarjuk feldolgozni a hűtlenséget, akkor a megbocsátás is nehezebben megy. Gyakran látom házaspároknál, hogy a megcsalt fél belekerül a "hibás" szerepébe: hogy ő nem tud megbocsátani, miért nem tudja már feldolgozni a történteket, miért nem bocsát már meg. Ennek a szerepnek nem szabad teret engedni, mert igen is időre van szükség, hogy a feldolgozás az megtörténjen.
A megkönnyebbüléstől a tettlegességig bármi előfordulhat. Sokszor olyan évekig elrejtett indulatok törnek ki a megcsalt partnerből, amitől az nem ismer magára. A legtöbb ember mélyen megbántódik, oda az önbizalma, az önértékelése, a nőiessége/férfiassága. Elborítják őt az érzések. Sokan (elsősorban a nők) a saját felelősségüket keresik, magukat okolják a félrelépésért, és mindent elkövetnek, hogy megtartsák a partnerüket. Az érzések intenzitása naponta változhat. Sokan úgy érzik, megbolondulnak ebben a kavalkádban. Pedig csak normálisan működnek. A megcsalás akkora krízis, amit valóban nehéz elviselni. Sok mindent elkövethetünk ebben az állapotban, két dolgot azonban soha ne tegyünk: ne emeljünk kezet a társunkra, és ne vonjuk be a gyerekeket ebbe a konfliktusba. A szülők privát szférájáról van szó, ne tekintsük szövetségesünknek a gyerekeinket! Legjobb csak annyit mondani nekik, hogy a szülei most válságban vannak, de mindketten dolgoznak a megoldáson. Heves krízis idején érdemes elhalasztani a döntéseket.
Nagyon fontos, hogy az újrakezdés folyamán elkerüljük a bűnös és áldozat szerepének rögzítését. Ha elhatároztuk, hogy dolgozunk új életünkön, nem hozhatjuk fel újból és újból, hogy ki, mit tett. A krízishelyzet sikeres feldolgozása valójában azt is eredményezi, hogy az ilyen megjegyzésekre nem is érzünk már késztetést.
De ne feledjük: ez csak egy szakasz a megcsalás feldolgozásának folyamatából. Így hosszútávra kiható döntést nem feltétlenül érdemes ilyenkor hozni. 2) Bevonni a "megértő" barátokat A másik gyakori hiba: sokan bevonják a családtagjaikat vagy barátaikat a megcsalás feldolgozásába. Ez azért veszélyes, mert a családtagok és a barátok általában nagyon részrehajlóan tudnak hozzáállni a helyzethez. Ilyenkor valószínűleg minket fognak támogatni, közösen haragszanak a hűtlen társunkra. Rejtett csapda ez, mert teljesen félrevezethetnek a helyes megoldással kapcsolatban. Ne szövetségeseket keressünk, akik minket erősítsenek! Ha beszélni akarunk a megcsalásról, akkor bárkit találhatunk, de valaki olyat, aki nem csak úgy értékeli a helyzetet, hogy megerősít minket a szerepünkben. 3) Bevonni a gyerekeket A leggyakoribb hiba megcsalás után az, amikor valaki a gyerekeit elkezdi bevonni a párkapcsolati krízisébe. Tudom, hogy ezzel egyértelmű dologról írok, de sajnos sok házaspárnál látom, hogy valamelyik szülő arra használja a gyermekét, hogy megértő társat találjon benne, vagy esetleg üzengessen vele a társának.