A hűtőközegben kialakuló fagytömb a keringést gátolva a motor megfőzését is eredményezheti, de a teljesen megfagyó hűtőközeg a hűtőt is szétrepesztheti, a motorblokkot jellemzően nem, hiszen azt a legtöbb esetben fagydugó védi. Aki ezt végiggondolja, az tél előtt minden bizonnyal szereti látni, hogy fagyállója megfelelő. Minden téli átvizsgálásnak alapvető lépése ez, de ehhez elegendő egy mindössze 520 forintos - legalábbis a Kauffer webshopjában ennyiért kínált - eszköz is. A pumpás fagyállómérő etilén-glikol és metilalkohol fokolására képes. Nem egy túl komoly rendszer: az anyag fajsúlya alapján mutatja meg (etilén-glikol esetén a zöld skálán, metilalkoholnál a fehér skálán) a folyadék fagyáspontját. Amennyiben a szélvédőmosó fagytűrésére is kíváncsiak vagyunk, ahhoz már drágább műszerre, refraktométerre van szükség A hűtőfolyadék ellenőrzése tehát otthon és olcsó eszközzel is elvégezhető. Van azonban még folyadék autónkban, ami télen megfagyhat, ez pedig a szélvédőmosó. Sokszor javasolják, hogy tél előtt spricceljük ki a tartályban lévő nyárit, majd töltsük fel a rendszert télivel.
A glikolok előfordulnak természetben, növényi anyagokból előállíthatóak. (pl. cukorrépából, kukoricakeményítőből stb. ) Szintetikus úton kémiai reakciókkal a vegyipar alapanyaga a propilén glikol (pl. kozmetika, élelmiszeripar stb. ). Mi ebből a tanulság? A hűtési hőátadó folyadékokat fizikai, kémiai tulajdonságaik alapján illeszteni, tervezni kell egy adott illetve tervezett rendszerhez, azt közegváltás esetén méretezni kell, üzemközben a rendszert ellenőrizni szükséges. Különösen fontos az ellenőrzés a fűtési illetve hűtési feladatot ellátó rendszereknél. A két glikol nem keverhető, a legtöbb esetben hiba a lila etilénglikol (adalékolt) és a bordó piros propilén glikol (adalékolt) keverése, de a két fajta glikol semmilyen körülmény között nem keverhető. A két glikol fizikai és hőtani tulajdonsága eltérő, és eltérő módon változik a hőmérséklettel, ezek figyelmen kívül hagyása meglepetéseket okozhat a hőátadásnál, a hidraulikai rendszereknél és rontja a szolár rendszerek SCOP értékét is.
A fagyállók iránti tudásvágy kielégítésének alternatív forrásaként tudom ajánlani az alábbi címen található kicsiny kalkulációs programot [link] Maradok legkiválóbb tisztelettel: Reset Elek [Szerkesztve] [Szerkesztve] Az elmélet és a gyakorlat viszonyának elméletét már jól ismerjük a gyakorlatból. Indoklás nélkül a hozzászólásod csak a ''vélemény'' szintjét éri el...
Mivel a folyadék mérgező, ügyelni kell, hogy a régi kerüljön palackba és abban veszélyes-hulladékgyűjtőbe.
A hűtőfolyadékokban található egyéb összetevők, azonban némileg torzíthatják az eredményt, mégis a gyakorlatban jól használható. A kézi eszközök rendszerint nem is a törésmutatót, hanem rögtön a fagyáspontot adják eredményként, eleve etilénglikol-víz elegyre kalibráltan kerülnek forgalomba. Viszont léteznek propilénglikolra, etanolra, egyéb anyagokra kalibrált műszerek, ezek természetesen hamis eredményt fognak adni, tehát mindig olvassuk el a műszer használati utasítását. Az Antarktiszon -40 és -60 °C közötti hőmérséklet a jellemző, sőt egy júliusi napon 1983-ban -89 °C alá csökkent a hőmérséklet. Ha autóval indulunk oda, mégsem az a jó megoldás, hogy a -72 °C-os fagyállót töltjük a hűtőbe, mert ilyen nem nagyon létezik. Jó esetben ezek a termékek fele-fele arányban -36 °C fagyvédelmet ígérnek, aminek viszont igaznak is kell lenni, ám töményen mégsem -72, habár a kialakult gyakorlat alapján a címkén sokszor ez az érték szerepel. Az etilénglikol fagyáspontja -13 °C, azonban a víz molekuláival kötött erős hidrogénkötés megakadályozza a kristályok kialakulását, hígítva a kristályosodás kezdeti hőmérséklete csökkenni kezd.